Utam elöször a Cueva de Belmaco-ba vezetett ahol a XVIII. században fedezték fel az elsö barlangrajzokat illetve barlang karcokat. amint láthatjátok a képeken, leginkább spirál alakú és körkörös elemeket karcoltak a sziklákba az öslakók. A környéken tíz barlangot fedeztek fel ahol az öslakók éltek, és a színhely fontos részévé vált a történészek kutatásainak.
Bal oldalt az éppen zárva tartó ajándékbolt, jobb oldalt bejárat a barlangokhoz
Egy barlang a tíz közül
Azok a bizonyos karcolatok
Miután visszatértem a XXI. századba, kocsiba ültem és célbavettem a déli vulkánokat. Elsöként a Volcan San Antoniot, ahol buktam 1,5 eurot a rezidensségemet igazoló papír otthonhagyásával. A vulkán 1677-ben tört ki utoljára, azóta csendben van és nyugodtan lehet sétálgatni a beszakadt kürtö peremén.
A vulkán mérete jól látható, ahogy egy látogató kolléga áll a peremen
Ilyen egy beszakadt vulkánkürtö, a szívósabb növények már rá is telepedtek
Na de a szívós helyi lakosok is megélnek a vulkáni közettalajon
Ismét a vulkán kürtö, háttérben Fuencaliente városkával
Na de van ám itt frissebb vulkán is. Mégpedig a Volcan Teneguia, mely 1971-es kitörésének köszönhetöen Spanyolország legfiatalabb területei születtek meg a sziget déli csücskében. Persza csak addig amig az El Hierro szigete mellet kitört víz alatti vulkán felszinre nem emelkedik. Meg is jegyeztem a Volcan San Antonion lévö tábla mellett álló "teremörnek", hogy lassan cserélhetik, a "Spanyolország legfiatalabb területe" feliratot. A vulkánhoz csak egy darabig vezetett beton út, majd földes, akarom mondani vulkáni közetes út. A maradék 1-2 km gyalog kellett megtenni. De látni fogjátok ti is, megérte.
Volcan Teneguia
Úton a csúcs felé, visszakézböl a Volcan San Antonio
Na már egész közel a még be nem szakadt kürtö
A nemrég 40 évessé "öregedett" terület
Miután kigyönyörködtem magam a tájban, visszatñertem az autóhoz és elindultam a sziget legdélibb csücskében lévö világítótoronyhoz. Tulajdonképpen két világítótorony található itt, az elsöt a XX. elején építették, amely a Volcan Teneguia kitörésekor nagy kárt szenvedett, ezért építettek mellé 2006-ban egy újabbat. A tövükben egy fekete homokos, köves strand is található.
Itt sok idöt nem töltöttem, kattintgattam párat és megindultam a La Cumbercita nemzeti park felé. Elötte egy németek által üzemeltetett pizzeriaban csillapítottam éhségemet. A szigetet egyébként föleg németek látogatják a túrázśi lehetöségei miatt. Angol szót nem igen hallottam, ök Tenerife déli részén süttetik a hasukat és vedelik a sört.
Mint korábban említettem a La Cumbercita nemzeti parkot du. 4 után lehet engedély nélkül látogatni. Jól idözitettem, 4 óra után pár percel értem oda, és minden gond nélkül, bejutottam. Elötte, az információs irodában megkérdeztem van-e valamilyen útvonal amit 1-2 óra alatt a besötétedés elött meg lehet tenni. Szerencsére volt.
Viszonylag rövid de annál látványosabb. Két kilátót érintett, a Lomo de las Chozas-t illetve a Los Roques-t.
A hegy tövében a kiindulópont, ami nem látszik a fáktól
Kedvem lett volna felhöre szállni és berepülni a környéket
A már korábban említett kanári fenyö
Felhö és napsugár tör be a völgybe
A sziklás talajt a fenyö gyökerei porozussá "alakítják", puha lesz és érintésre hullik
Útonálló fenyök is vannak arrafelé
Az útvonal jelzö kötornyok jellemzöek Spanyolországban, itt felhökarcolók gramadaként tornyosultak
Szerencsére hamar bejártam az útvonalat így még volt idöm, hogy megnézzem a naplemente végét Puerto de Tazacorte-ban, ahol mar jártam elözö este.
A lemenö Nap sugarai narancssárgásra festi a várost
A szinekért felelös Nap
2. számú bizonyíték
Ezzel a képpel be is fejezödik La Palma-i "fotográfus" pályafutásom. Ugyan még volt 1 napom, amelynek nagy részét munkával töltöttem. Miután végeztem elbuszoztam Santa Cruz de La Palma-ban ahonnan a hajó hajnali négykor indult. Így volt majdnem 12 órám.
A fövárosban nem sok látnivaló található hamar bejártam. Fényképet nem csináltam, mert nem találtam semmi megörökiteni való érdekességet, másrészt már besötétedett, harmadrészt pedig nem volt kedvem fotózgatni hátamon a tizenx kilós sporttáskámmal. Ez utóbbit megprobáltam elhelyezni csomagmegörzöben a kikötöben, de nem lévén a hátamon maradt.
A maradék pár órát vacsorázással és Internetezéssel töltöttem egy bárban, majd 1 óra körül elballagtam a kikötö várotermébe, ahol harmadmagammal próbáltam valami kényelmes alvóhelyet találni. Padok helyett az orvosi rendelökböl ismert széksorok voltak igy csak rövid idöre tudtam elszenderedni a kényelmetlen fekvöhelyen. Valahogy csak eljött az indulás ideje és végre tudtam aludni már kñenyelmesebb "fotelben" a hajón.